„Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlőműves.” (Jn 15:1)
Akik követni akarják Krisztust, hinniük kell Benne. Fel kell tárják szívűket, hogy elnyerjék Őt, mint velük lakozó vendéget. Krisztusban kell lakozzanak, mint a szőlővesszők az élő szőlőtőkében. Élő egység alakul ki a törzs és az ágak között, ami látható a fánál. Az Úr így munkálkodik emberi eszközökön keresztül, akik egyesítik magukat Jézus Krisztussal. Akiknek élő bizalmuk van Krisztusban, majd miként Énok, Isten bennük lakozó jelenlétét érzékelik. Miért van az, hogy oly sokan vannak, akik bizonytalanságban érzik magukat, akik árváknak érzik magukat? Azért van, mert nem ápolják a hitet abban a drága bizonyosságban, hogy az Úr Jézus az Ő bűnhordozójuk. Azok érdekében, akik áthágták a törvényt, Jézus Magára vette az emberi természetet és olyan lett, mint mi, hogy örök békénk és biztonságunk lehessen. Van Szószolónk a mennyben, és aki csak elfogadja Őt személyes megváltójának, nem marad árva, hogy viselje saját bűneinek átkát.
Naponta kell ápolnunk a hitet, elmélkedni Róla, Aki magára vállalta életünket, Aki irgalmas és hű Főpap, mert amennyiben Ő is szenvedett megkísértetvén (nem csak néhány dologban, hanem mindenekben, mint mi), képes megszabadítani azokat, akik megkísértetnek. „Mert nem olyan Főpapunk van, akit ne tudnának megérinteni a mi erőtlenségeink érzései.” Még most is a mennyben is kínozzák a mi nyomorúságaink, és mint élő Üdvözítő, mint érdeklődő Védőnk közbenjár érettünk.
+D307Naponta kell gyakorolnunk a hitet és ennek a hitnek naponta kell növekednie, ahogy gyakoroljuk, ahogy ráébredünk, hogy nemcsak megváltott minket, hanem szeretet minket, kimosott bűneinkből az Ő vérében, és tett minket királyokká és papokká Istennek és az Atyának. (The Youth’s Instructor, October 18, 1894.)
