„Hogy mindnyájan egyek legyenek, Atyám, mint te énbennem, és én tebenned, ők pedig mibennünk, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél engem.” (Jn 17:21)
Krisztus tökéletes, bűntelen példát hagyott hátra számunkra. Követőinek a lábnyomaiban kell járnia. Ha jellemükben nem alakulnak át, sohasem lakozhatnak Vele az Ő országában. Krisztus meghalt, hogy felemelje és nemessé tegye őket, és akik megtartják örökletes hajlamaikat a rosszra, nem lakhatnak Vele. Elszenvedett mindent, amit az emberi testnek csak elszenvedni, elviselni lehet, hogy mi diadalmasan átjussunk minden kísértésen, amit sátán csak kitalál, hogy elpusztítsa hitünket.
Krisztusban van egyetlen reménységünk. Istennek megvannak a naponkénti győzelmei népe számára, hogy elnyerje… Mennyei ajándékai által az Úr bőségesen gondoskodott népe számára. Egy földi szülő nem adhat gyermekének megszentelt jellemet. Nem adhatja át az Ő jellemét gyermekének. Egyedül Isten tud átalakítani bennünket. Krisztus rálehelt tanítványaira és azt mondta: „Vegyetek Szentlelket.” Ez a menny legnagyobb ajándéka. Krisztus Szentlelke által saját szentségében részesítette őket. Átitatta őket erejével, hogy lelkeket nyerhessenek az evangéliumnak. Ettől fogva Krisztus majd adottságaik által él, szavaik által beszél. Előjoguk volt, hogy mostantól megismerjék Őt és egyesüljenek Vele. Elveit kell ápolják és Lelke kell igazgassa őket. Többe nem kell a saját útjukat kövessék, hogy saját szavaikat szólják. A szavak, amiket szólnak, megszentelt szívből fakadnak, és megszentelt ajkakról szólnak. Többé nem kell saját önző életüket éljék, Krisztus élt bennük. Nekik adta azt a dicsőséget, amiben az Atyánál volt része, hogy Ő és ők egyek lehessenek Istenben. (The General Conference Bulletin, October 1, 1899.)
Fiatal férfiak és fiatal nők fel kell ismerjék, hogy Krisztussal lenni a legnagyobb megtiszteltetés, amit csak elnyerhetnek. Szenteljük oda mindenünket, lelkünket, testünk és mi egész valónkat az Úrnak. Adjuk át minden erőnket a Szentlélek uralma alá. (The Review and Herald, May 9, 1899.)
