„Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.” (Mt 5:3)
Krisztus vágyott arra, hogy betöltse a világot békével és örömmel, ami ahhoz hasonló, ami a mennyei világban található… Isteni ajkairól hangzottak el a jókívánságok teljes és bőséges bizonyságai, amelyek megmutatták, hogy Ő minden jóság forrása és az Ő kiváltsága, hogy megáldja és hasson minden jelenlévő elméjére. Azzal foglalatoskodott az Ő különleges szent tartományában, hogy az örökkévalóság minden kincse parancsára rendelkezésre álljon. Azok kiárasztásának nem ismert korlátozást. Minden lélek boldogsága és öröme szempontjából érdemi áldást behozott a mi világunkba és az óriási gyülekezet/sokaság elé tárta a menny kegyelmének gazdagságát az örök, örökkévaló Atya összegyűjtött kincseit….
Felsorolta azokat, akik Isten örökösei és az Ő örököstársai lesznek. Nyilvánosan kihirdette választásának alanyait, és kijelölte a helyüket az Ő szolgálatában, mint akik Vele egyesültek. Akiknek különleges jellemük van, majd osztoznak Vele abban az áldásban és megtiszteltetetésben, ami mindig is járt Neki. (Manuscript 118, 1905.)
A teljesnek érzi magát, aki azt gondolja magáról, hogy ő meglehetősen jó és elégedett az állapotával, nem törekszik Krisztus igaz életében és kegyelmében részesülni. A büszkeségnek nincs szükségérzete és bezárja a szívét Krisztus előtt és a végtelen áldások előtt, amiért eljött, hogy adja. Nincs hely Jézus számára az ilyen ember szívében.. Akik tudják, hogy semmit sem tehetnek saját megmentésükért vagy önmaguktól sem tudtak tenni egyetlen igaz tettet sem, ők azok, akik értékelik azt a segítséget, amit Krisztus nyújthat. Ők a lelki szegények, akiket áldottaknak nyilvánít. (Thoughts from the Mount of Blessing, 19.)
