„Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot, mert ők megelégíttetnek.” (Mt 5:6)
Az igazságosság nem más, mint szentség, Istenhez való hasonlóság, Isten pedig a szeretet. Nem más, mint az Isten törvényéhez való igazodás, hiszen „minden parancsolatod igaz” (Zsolt. 119:172), és „a törvény betöltése a szeretet” (Rm. 13:10). Az igazságosság, vagyis igaz élet nem más, mint a szeretet, a szeretet pedig Isten világossága és élete. Isten igazságossága Krisztusban testesül meg. Ezt az igazságot akkor nyerjük el, ha befogadjuk Őt.
Az igazságosság nem nyerhető el rendkívüli erőfeszítés vagy fáradságos munka, sem adományok vagy áldozatok árán. Isten ingyen ajándéka ez, amelyet minden éhező és szomjazó léleknek megad.
Semmiféle emberi erő nem nyújthatja azt, ami a lelki szomjúságot és éhséget kielégíthetné. Ám Jézus így szólt: „Én vagyok az életnek ama kenyere; aki hozzám jő, semmiképpen meg nem éhezik, és aki hisz bennem, meg nem szomjúhozik soha” (Jn 6:35).
Ahogy táplálékra van szükségünk, hogy fenntartsuk testi erőnket, úgy van szükségünk Krisztusra, a mennyből alászállt kenyérre, hogy fenntartsa lelki életünket, valamint hogy erőt adjon Isten munkájának végzésére. Ahogy testünk folyamatosan kapja a táplálékot, ami fönntartja az életet és erőnlétet, a léleknek is szüntelen közösségben kell lennie Jézussal, alá kell vetnie magát, teljesen rá kell hagyatkoznia.
A fáradt vándor a pusztában forrás után kutat, és mikor megtalálja, gyötrő szomját oltja vele. Így kell szomjazni a kereszténynek is az élet vizét, amelynek forrása: Krisztus. … Nem kell sekély vizekből csillapítanunk szomjunkat, mikor előttünk ömlik a hatalmas forrás; amelynek özönéből bőven ihatunk, hogy a hit útján előre haladhassunk.
Isten szava az élet forrása. Aki ebből a forrásból merít, az a Szentlélek által Krisztussal fonódik egybe. … Felismerjük, hogy Krisztus vezet, és isteni Tanító áll mellettünk. (Thoughts from the Mount of Blessing, 34-36.)
