„Benne van az egész épület összeillesztve, és benne növekszik szent templommá az Úrban,” (Ef 2:21)
Krisztus kegyelme által határozott erőfeszítéseket fogsz tenni, hogy legyőzz minden rideg, durva, éles, barátságtalan szokást és magatartást…
Az igazság hatalmas kőfaragója kivájt titeket a világ kőfejtőjéből. Csipkés szélű durva kövek voltatok, akik megzúztak, megsebeztek bárkit, akivel csak érintkeztek. Dolgozni kell azon, hogy minden durva felület elsimuljon. Ha becsülnéd az Isten műhelyében elvégzendő munka értékét, örömmel fogadnád a fejsze és kalapács csapásait. Önbecsülésed megsérül, önmagadról alkotott jó véleményedet a fejsze és a kalapács leszeli, jellemed durvaságai elsimulnak; amikor pedig az én és a testies hajlamok ledolgozásra kerülnek, a kő majd elnyeri a megfelelő alakot a mennyei épület számára. Elkezdődnek a simító, finomító, mérsékelő és csiszoló folyamatok és a kő kiformálásra kerül Krisztus jellemének mintájára. Az Ő saját képmásának kell visszatükröződnie emberi eszközének kicsiszolt jellemében, hogy a követ beilleszthessék majd a mennyei épületbe…
Ha nem vagyunk jobb emberek, ha nem vagyunk jobb szívűek, szánakozóbbak, udvariasabbak, szelídséggel és szeretettel teljesebbek, ha nem mutatjuk be másoknak azt a szeretetet, ami Krisztust a világba vezette irgalmas küldetésére, akkor nem vagyunk a világnak Jézus Krisztus hatalmát bemutató tanúbizonyságai. Jézus nem Önmaga tetszésére élt… Eljött, hogy felemeljen, hogy nemessé, boldoggá tegyen mindenkit, akivel csak kapcsolatba került. Egyetlen durva tettet sem hajtott végre, egyetlen udvariatlan szót sem szólt. (The Youth’s Instructor, January 3, 1895.)
Minden fiatal előjoga, hogy szép jellemet formáljon. Keressük buzgón az Urat, hogy egyre finomabbá és lelkileg kulturáltabbá váljunk. (The Youth’s Instructor, January 25, 1910.)
