„De az ÚR Józseffel volt, és kiterjesztette rá kegyelmességét, és kedvessé tette őt a börtönparancsnok előtt.” (1Móz 39:21)
József az őt érhető legnagyobb szerencsétlenségnek tartotta, hogy eladták Egyiptomba, de belátta, hogy olyan szüksége van az Istenbe vetett bizalomra, mint eddig, apja szeretetének védelmében, még soha. József magával vitte Istent Egyiptomba és ezt a tényt kedves viselkedésével nyilvánvalóvá is tette nyomorúsága közepette. Ahogy a frigyláda nyugalmat és virágzást hozott Izraelnek, úgy hozott áldást ez az Istent szerető, istenfélő fiatal Egyiptomba. Ez egyértelművé lett olyan nyilvánvaló módon, hogy Potifár, akinek a házában szolgált, minden őt ért áldást megvásárolt rabszolgájának tulajdonított. (The Youth’s Instructor, March 11, 1897.)
József vallása megőrizte az ő kedves természetét és meleg, de határozott emberségét minden megpróbáltatása ellenére is. Vannak olyanok, akik, ha úgy érzik, hogy nem megfelelően bánnak velük, megkeserednek, kicsinyesek, gáncsoskodók és udvariatlanok lesznek szavaikban és viselkedésükben. Elkedvetlenednek, gyűlölködnek és másokat hibáztatnak. De József keresztény volt. Ahogy a börtönbe került, keresztény elveinek teljes ragyogását vitte át cselekvő gyakorlatba; kezdte magát hasznossá tenni mások számára. Belefolyt rabtársainak problémáiba. Kedves volt, mert keresztény volt. Isten e fenyíték alatt készítette fel őt egy óriási felelősségű, tisztelt és hasznos pozícióra, és ő hajlandó volt tanulni. Kedvesen fogadta a leckéket, amelyekre az Úr tanította őt. Megtanult igát viselni ifjúságában. Megtanult kormányozni azáltal, hogy először ő maga tanult meg engedelmeskedni.
Amit József a nyomasztó börtönbeli helyzetben tett, az emelte őt végül tiszteletre és a fejlődés magasságaiba. Isten elgondolása szerint tapasztalatot kellett szereznie a kísértések, balszerencse és nehézségek által, hogy felkészítse őt a magas pozíció betöltésére. József elvitte vallását mindenhova és ez volt megingathatatlan hűségének titka. (The S.D.A. Bible Commentary 1:1097.)
