„Vessetek magatoknak igazságot, akkor kegyelmet arathattok! Szántsatok magatoknak új szántást, mert ideje keresnetek az URat, amíg eljön, hogy az igazság esőjét adja nektek.” (Hós 10:12)
Az igazság elveit át kell szője a jellem és az élet. A világosság ösvényünkre hulló minden sugarát dédelgetnünk kellene és fel kell nőjünk Isten elvárásaihoz. Növekednünk kell lelkiekben. Az áldások nagy részét elveszítjük, mert nem teszünk előrehaladó lépéseket a keresztény életben…
Krisztus egyházának tagjai össze kell gyűjtsék a Krisztustól áradó világosság isteni sugarait és rá kell tükrözzük másokra ragyogó nyomot hagyva a menny felé a világban. Olyanok kell legyünk, mint az okos szüzek, akik felcsavarták lámpásaikat és Krisztus jellemét mutatták a világnak. Nem szabad beérnünk ennél kevesebbel. Nem elégedhetünk meg saját igazságunkkal és az Isten Lelkének mély késztetései nélküli tartalommal.
Krisztus azt mondja: Nálam nélkül semmit sem tehettek. A feltűnő érzéketlenség, ami olyan nyilvánvaló sokak munkájában… megriaszt minket, mert tudjuk, hogy ez a bizonyítéka annak, hogy nem hullott a szívükre Krisztus átalakító hatalma. Lenézhetünk a magasabb ágak legalacsonyabb ágára, de leveleken kívül semmit sem találunk. Krisztus arra vágyik, hogy érjük el a legmagasabb mércét. Az nem az Ő akarata, hogy ilyen lelki ínségben éljünk.
Emlékszem, hogy látogatást tettem Iowában, amikor az ország még új volt és láttam az új földeket feltörő farmereket. Észrevettem nehéz lovaikat, és hatalmas erőfeszítéseket tettek, hogy mély barázdákat szántsanak, de a munkások fizikai erejük gyakorlása által gyertek erőt és fejlesztettek izmot. Az teszi a fiatal férfiakat erőssé, hogy új területekre menjenek ki, és törjék fel az emberi szívek mély barázdáit. Ez a munka majd közelebb vezeti őket Istenhez. Engedelmesek és hatékonyabbak lesznek arra, hogy úrrá legyenek a nehézségeken és legyőzzék az akadályokat. (The Review and Herald, October 8, 1889.)
