„Hogy többé ne legyünk kiskorúak, akiket ide-oda dobál és hajt bármiféle tanítás szele … Ellenkezőleg: az igazságot követve szeretetben, mindenestül növekedjünk abban, aki a fej, a Krisztusban.” (Ef 4:14-15)
Legjobban azzal gyengíted saját befolyásodat és álláspontodat, ha megpróbálod másét gyengíteni. (Letter 16, 1886.)
Hagyjátok, hogy bizalmatok állandóan növekedjen testvéreitekben, mert amikor gonoszt gondolsz, gonoszt is szólsz. Ez által megsebzed és legyengíted magad, amikor erősnek kellene lenned Istenben. (Letter 182, 1901.)
Nem a mi előjogunk mérlegelni mások megnyilatkozásait, vagy kritizálni gyarlóságaikat. Isten nem tett bennünket mások bűneinek hordozójává. Saját énünkkel kell foglalkoznunk. Minél alaposabb a bűnbánat és a megújulás saját életünkben, annál kevesebb kritizálni valót látunk másokban. Rosszat teszünk, amikor azokkal a hibákkal mérjük magunkat, amiket másoknál látunk. Isten nem így tesz. Minden életkörülményt jól ért, és azzal az előnnyel méri az emberi lényt, ami mindenkinek rendelkezésére áll, hogy keresztény jellemet tökéletesítsen. Figyelembe veszi az emberi eszköz számára elérhető lehetőségeket, amellyel szert tehet Isten és igazságának ismeretére. Aki helyesen értékeli Isten törvényeit, jellemét nem másokéval hasonlítja össze. Életét Isten szent törvényével ítéli meg.
Tanítványaihoz intézett eligazításában az Üdvözítő megmutatja, hogy maradéktalanul irtsuk ki életünkből a gonoszt: “Ha jobb szemed botránkoztat meg téged – jelenti ki – vájd ki és vesd el magadtól.”
Állandóan fejlődnünk kell a keresztény jellem tökéletesítésében, hogy ne legyünk “gyermekek, kiket ide s tova hány a hab, és hajt a tanításnak akármi szele… hanem az igazságot követvén szeretetben, mindenestől fogva nevekedjünk Abban, aki a Fej, a Krisztusban.” (The Youth’s Instructor, February 11, 1908.)
A növekedés folyamatos munka. (Testimonies for the Church 4:367.)
