„Áldom az URat minden időben, dicsérete mindig ajkamon van!” (Zsolt 34:1)
Jól tennénk, ha mindennap elmélkednénk Krisztus életéről. Vegyük át pontról pontra, képzeljünk el minden jelenetet, különösen a végsőket! Ha így időzünk értünk hozott nagy áldozatánál, benne való bizalmunk állandósul, szeretetünk elmélyül, Lelke mélyebben áthat bennünket.
Amikor egymás társaságát keressük, áldás lehetünk egymás számára. Ha Krisztuséi vagyunk, legdrágább gondolataink is az övéi lesznek. Szeretünk róla beszélgetni, és amikor szeretetéről beszélünk egymásnak, az isteni befolyás meglágyítja szívünket.
Amint jellemének szépségét szemléljük, „ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre” (2Kor 3:18).
Az Úr Jézus szeret téged. Ha kételkedsz szeretetében, nézz a Kálváriára. A keresztről tükröződő világosság megmutatja annak a szeretetnek a nagyságát, amit nyelv nem képes elmondani…
Isten irgalma vesz körül minden pillanatban és javadra válna, ha figyelembe vennéd, hogyan és honnan érkeznek a téged ért áldások nap mint nap. Isten drága áldásai ébresszenek hálát benned! Nem vagy képes megszámolni Isten áldásait, az irányodban megnyilvánuló szeretet megnyilatkozásait, mert olyan nagy a számuk, mint az üdítő esőcseppeknek. Az irgalom felhői csüngenek feletted készen arra, hogy megnyíljanak.
Ha megbecsülöd az üdvösség értékes ajándékát, észre fogod venni a mindennapi frissítő erőt, Jézus védelmét és szeretetét; a békesség útjain vezet majd…
Nézd Őt a hit szemével, amint szeretettel föléd hajol… Azt akarja, hogy a jelenlétében élj, hogy örök életed legyen és tiéd legyen a dicsőség koronája.” (The Youth’s Instructor, January 5, 1887.)
