„Ne ártsatok se a földnek, se a tengernek, se a fáknak addig, amíg meg nem pecsételjük a mi Istenünk szolgáit a homlokukon.” (Jel 7:3)
Sátán most minden eszközt felhasznál, az elpecsételés jelen idejében, hogy Isten népének értelmét távol tartsa a jelenvaló igazságtól, és megingassa őket. Láttam egy leplet, amelyet Isten kiterített népére, hogy a nyomorúság idején megvédje őket; és minden lelket, aki az igazság mellett döntött, akinek szíve tiszta volt, a Mindenható betakart oltalmával. Sátán tudta ezt, ezért minden erejével azon munkálkodott, hogy minél több lelket tántorítson el az igazságtól és tegyen alkalmatlanná a hitben… Láttam, ahogy Sátán munkálkodott…, hogy Isten népét eltérítse, megcsalja és megsemmisítse az elpecsételés jelen idejében. Láttam olyanokat, akik nem álltak mozdíthatatlanul a jelenvaló igazságban. Térdeik remegtek, lábaik megcsúsztak, mivel nem voltak szilárdan megalapozva az igazságban…
Sátán minden úton-módon megkísérelte, hogy ott tartsa őket, ahol éppen voltak, mindaddig, amíg az elpecsételés elvégeztetett és a Mindenható kiterítette oltalmazó leplét népe fölé, mert jól tudta, hogy odakünn védelem nélkül maradnak, kitéve Isten haragjának a hét utolsó csapás során. (Early Writings, 43, 44.)
Isten kihozott bennünket a világ sötétségéből az Ő csodálatos világosságára. Ha elnyerjük Isten képmását, ha lelkünk megtisztul minden erkölcsi szennytől, akkor Isten pecsétje kerül a homlokunkra és készen fogunk állni e föld történelmének záró jeleneteire. Nincs vesztegetni való időnk. Minél többet tanulmányozzuk Krisztus életét vágyódó szívvel, annál jobban hasonlítunk majd Krisztusra. (Letter 135, 1897.)
Az elpecsételés ideje rövid, s csakhamar bevégződik. Most van itt az ideje, amíg a négy angyal tartja a négy szelet, hogy megerősítsük és biztosítsuk elhivatottságunkat és kiválasztottságunkat. (Early Writings, 58.)
