„Keressétek az URat, amíg megtalálható, hívjátok segítségül, amíg közel van!” (Ézs 55:6)
Eljön az idő, amikor már túl késő keresni Istent, és azon gondolkodtam, mit fogunk érezni, amikor a próbaidő lezárul és egész életművünk véget ér. Milyen érzéssel tekintünk vissza a múltra? Úgy érezzük majd, hogy bárcsak buzgóbb erőfeszítéseket tettünk volna Isten szolgálatáért? Bárcsak nagyobb összhangban éltünk volna kinyilatkoztatott akaratával? Hűséges szolgái közé számíttatunk majd? Mi lesz, ha ebben a pillanatban halljuk meg Krisztus hangját, amint azt mondja: „Elvégeztetett!”?
A rajtunk nyugvó ünnepélyes felelősségekre való tekintettel gondolkozzunk el a jövőről, hogy megértsük, mit kell tennünk, hogy megfeleljünk annak… Az utolsó nap ünnepélyes nagy gyűlése lesz. A világegyetem hallatára fogják felolvasni a bűnösök kárhoztatásának okát. A szülők első alkalommal fogják megtudni, milyen volt gyermekeik titkos élete. A gyermekek megértik majd, milyen sok rosszat követtek el szüleik ellen. Akkor kerül sor a szív titkainak és indítékainak általános leleplezésére, mert a rejtett dolgok napvilágra kerülnek. Akik sportot űztek az ítélettel kapcsolatos komoly dolgokból, majd kijózanodnak, amikor szembe találják magukat annak rettenetes valóságával. Akik semmibe vették Isten szavát, majd szembe kell nézniük az ihletett jövendölések Szerzőjével. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy az ítélet napjára való tekintet nélkül éljünk, mert noha hosszú ideje késik, most már közel van, szinte az ajtó előtt, és nagyon siet…
Amikor a komoly, ünnepélyes dolgokra gondoltok, nem veszitek észre, drága fiatalok, hogy fel kell hagyjatok önző, bűnös életviteletekkel, abba kell hagyjátok gonosz cselekedeteiteket és megtanulnotok jót tenni? Saját életviteletek nyomot hagy jellemeteken, ami vagy pusztulásra kárhoztat, vagy az örökkévalóság végtelen korszakainak gyönyörűségére készít elő…
Hallgatni fogsz a parancsra: „Keressétek az Urat, amíg megtalálható, hívjátok Őt, amíg közel van”? (The Youth’s Instructor, July 21, 1892.)
