„Mértékletesen, igazságosan és istenfélően éljünk a jelenvaló világon, várva áldott reménységünket és a mi nagy Istenünk és üdvözítő Jézus Krisztusunk dicsőségének megjelenését.” (Tit 2:12-13)
Vajha szívünkre mély benyomást gyakorolna annak fontossága, hogy szent életet éljünk, hogy a világ megismerhessen minket, és megtudja, hogy Jézussal voltunk és Tőle tanultunk! A keresztény értéke nem a kitűnő adottságokon, kiemelkedő születésen és csodálatos erőkön, hanem a tiszta, megtisztított és kifinomított szíven múlik, amely az isteni képmást tükrözi. Annak jelenléte, Aki életét adta értünk, szépíti meg a lelket… Az imádkozó férfiak az erős férfiak…
Ne engedjétek meg, hogy sekélyes dolgok vonják el időtöket és figyelmeteket! Időzzön elmétek Isten Szavának dicsőséges témáinál! E témakörök tanulmányozása olyan erőt ad, mely átsegít benneteket az utolsó napok megpróbáltatásain és nehézségein. Odavisz benneteket, ahol majd Krisztussal jártok fehérbe öltözötten, mert méltóak vagytok. Ha tanulmányozzuk Isten Szavát és engedelmeskedünk annak, lelki vezetőre és olyan tanítóra találunk Benne, amelynek segítségével életünkben a gonoszság legrosszabb formái is törvényének fegyelmező hatása alá vonhatók. Ha ennek az Igének a tanításait uralkodó befolyássá tesszük életünkben, ha elménk és szívünk annak korlátozó hatalma alá kerül, a gonosz dolgok, amelyek most a gyülekezetekben és családokban vannak, nem találnak helyet. A megtért háztartásokra a legtisztább áldások áradnak és ezekből a háztartásokból olyan befolyás árad, amely Isten népét hatalommá teszi az igazság oldalán…
Itt az ideje, hogy vigyázzunk és imádkozzunk, hogy félretegyük saját vágyaink kielégítését, minden büszkeséget és minden önzést. A drága pillanatokat, amelyeket sokan elpazarolnak, elmélkedéssel és imádkozással kellene tölteni.
Krisztus megkoronázásának a napján senkit nem fog Övének elismerni, akin folt, ránc vagy bármi hasonló van. De hűségeseinek a halhatatlan dicsőség koronáját adja. (The Review and Herald, November 24, 1904.)
