„Emlékezz vissza azért, hogyan kaptad és hallottad, tartsd meg azt, és térj meg! Ha azért nem vagy éber, eljövök, mint a tolvaj, és nem tudod, melyik órában jövök hozzád.” (Jel 3:3)
“Megemlékezzél azért, hogyan vetted és hallottad, és tartsd meg és térj meg.” Akik újonnan születtek, emlékezzenek arra, micsoda örömmel és boldogsággal fogadták a menny világosságát és milyen buzgók voltak, hogy mindenkinek beszéljenek boldogságukról…
“Tartsd meg!” Ez nem azt jelenti, hogy tartsd meg bűneidet, hanem tartsd meg azt a vigasztalást, hitet és reménységet, amelyet Isten adott neked az Ő Szavában. Soha ne csüggedj el! A csüggedt ember nem tehet semmit. Sátán arra törekszik, hogy elbátortalanítson, és azt mondja, hogy nem éri meg Istent szolgálni, nem kifizetődő, és az a helyes, ha jól érzed magad és örömödet leled ebben a világban. De “mit használ az embernek, ha az egész világot is megnyeri, lelkében pedig kárt vall?” Elérhetsz világi örömöket az eljövendő világ terhére, de megengedheted-e magadnak, hogy ekkora árat fizess? Ki kell tartanunk és aszerint a világosság szerint kell élnünk, amit a mennyből kaptunk. Miért? Mert Isten azt akarja, hogy megragadjuk az örök világosságot, és az Ő segítő kezeként adjuk tovább ezt a világosságot azok felé, akik nem ismerik az Ő irántuk tanúsított szeretetét. Amikor átadtad magad Krisztusnak, fogadalmat tettél az Atya, a Fiú és a Szentlélek – a menny három nagy személyes méltóságának – jelenlétében. Tartsd meg ezt a fogadalmat!
Az ellenség sohasem képes kivenni Krisztus kezéből azt, aki egyszerűen bízik az Ő ígéreteiben. Ha a lélek bízik és engedelmesen munkálkodik, az elme fogékony az isteni ösztönzésekre és Isten világossága ragyogja be, világosítja meg az értelmet. Micsoda kiváltságaink vannak Jézusban! (Manuscript 92, 1901.)
Éberen kell őrködnünk az Úr eljöveteléig… Hűségesen fel kell használnunk minden pillanatot. „Aki mindvégig állhatatos marad, az üdvözül.” (The Review and Herald, February 3, 1903.)
