„Boldogok azok, akik a Bárány menyegzőjének vacsorájára hivatalosak.” (Jel 19:9)
Az Úr Jézus vizsgálatokat végez az emberek szívén, irgalmának és kegyelme gazdagságának szemléltetése által. Olyan csodálatos változásokat munkál, hogy Sátán minden diadalmas dicsekvése ellenére, és összes szövetségesével együtt, bevehetetlen, legyőzhetetlen erődítésekként szemléli őket; ugyanis hozzáférhetetlenek az álbölcseletei és csalásai számára. Életük felfoghatatlan titkot jelent. Isten angyalai, a szeráfok és a kerubok, az emberekkel való együttműködéssel megbízott követek, csodálkozó örömmel szemlélik, hogy a bukott emberek, egykor a haragnak fiai, Krisztus nevelésének eredményeképpen a mennyei minta szerinti jellemet fejlesztenek, hogy Istennek fiai és leányai legyenek, hogy a Menny tevékenységeiben és örömében legyen részük.
Krisztus bőséges lehetőséget adott egyházának, és ezek ellenében elvárhatja a megfelelő eredményeket, megváltottai, megvásárolt tulajdonai részéről. Minthogy az egyházra árasztotta életszentségét, így tehát az egyház az ő letéteményese, amelyben irgalmának, szeretetének, kegyelmének gazdagsága végül is teljességében megmutatkozik. Jézusnak a főpapi imájában elhangzott kijelentését, miszerint az Atya szeretete irántunk ugyanolyan nagy, mint iránta, az egyszülött Fiú iránt, s hogy mi vele leszünk ott, ahol Ő van mindörökre, egyesülve Krisztussal és az Atyával, ezt csodálja a mennyei sereg, s egyben ez a nagy öröme. Szentlelkének gazdag, teljes, bőséges ajándéka, az egyházat körülvevő védelmi tűzfal, amellyel szemben a pokol kapui sem vehetnek diadalmat, szeplőtlen tisztaságában, teljes tökéletességében szemléli népét Krisztus, mint szenvedései, megalázkodása, szeretetjutalmát és dicsőségének tartozékát, Krisztus, a nagy középpont, minden dicsőség forrása.
