„És aki győz, és aki mindvégig megtartja az én cselekedeteimet, annak hatalmat adok a pogányokon,” (Jel 2:26)
A mi Urunk maga ígérte meg tanítványainak: „Ha majd elmegyek és helyet készítek néktek, ismét eljövök, és magamhoz veszlek titeket” (Jn. 14:3). A könyörületes Megváltó, előre látva követői magányát és fájdalmát, megbízta angyalait, hogy vigasztalják meg követőit ezzel az ígérettel: Jézus úgy fog visszatérni a földre, személyesen, ahogyan a mennybe ment. Amikor a tanítványok szemüket az égre emelve álltak, hogy utoljára még lássák azt, akit szerettek, figyelmüket ezek a szavak ragadták meg: „Galileabeli férfiak, mit álltok nézve a mennybe? Ez a Jézus, aki felvitetik tőletek a mennybe, akképpen jő el, amiképpen láttátok Őt felmenni a mennybe” (Acs. 1:11). Az angyalok szavai nyomán reményük újraéledt. A tanítványok „visszatértek nagy örömmel Jeruzsálembe; és mindenkor a templomban voltak, dicsérve és áldva az Istent” (Lk. 24:52–53). Nem azért örültek, mert Jézus eltávozott tőlük, és egyedül maradtak küzdelmükkel, próbáikkal és a világ kísértéseivel, hanem azért, mert az angyalok azt ígérték, hogy Jézus visszajön.
Legyen Krisztus eljövetele most is éppoly nagy örömhír, mint amikor az angyalok hirdették Betlehem pásztorainak! Aki igazán szereti a Megváltót, boldogan üdvözli az Isten Igéjére alapozott kijelentést, hogy az, akiben örök életük reménysége összpontosul, ismét eljön; nem azért, hogy bántalmazzák, megvessék és elutasítsák, mint első adventjekor. Jézus azért jön el, hatalommal és dicsőséggel, hogy megváltsa népét.
Az evangéliumnak diadalról diadalra, győzelemről győzelemre kell előre haladnia. Az egész menny alatt lévő ország nagysága átadatik majd a Magasságos szentjei népének és ők majd átveszik az országot és az övék lesz örökkön örökké. (Testimonies for the Church 9:219.)
