„Aki győz, annak nem árt a második halál.” (Jel 2:11)
„A bűn zsoldja halál; az Isten kegyelmi ajándéka pedig örök élet a mi Urunk Krisztus Jézusban.” (Rm. 6:23) Az élet az igazak öröksége, a halál pedig a gonoszok osztályrésze. Mózes ezt mondta Izraelnek: „Elődbe adtam ma néked az életet és a jót; a halált és gonoszt” (V. Móz. 30:15). E bibliaversben említett halál nem Ádám halála, mert Ádám törvényszegésének büntetését az egész emberiség szenvedi. Mózes „a második halált”-t állította szembe az örök élettel.
Ádám bűne miatt a halál az egész emberiséget sújtja. Mindenkinek meg kell halnia. „Lesz feltámadásuk a halottaknak, mind igazaknak, mind hamisaknak”; „mert amiképpen Ádámban mindnyájan meghalnak, azonképpen Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek.” (Acs. 24:15; I. Kor. 15:22) A Szentírás azonban különbséget tesz a feltámadottak két csoportja között. „Mindazok, akik a koporsókban vannak, meghallják az Ő szavát, és kijőnek; akik a jót cselekedték, az élet feltámadására; akik pedig a gonoszt művelték, a kárhozat feltámadására.” (Jn. 5:28–29). Akit Isten „méltóvá” tesz az élet feltámadására, az „boldog és szent”. „Ezeken nincs hatalma a második halálnak.” (Jel. 20:6) De azoknak, akik nem bűnbánattal és hittel könyörögtek bocsánatért, viselniük kell törvényszegésük büntetését. (The Great Controversy, 544.)
Az angyal így szólt: „Sátán a gyökér, angyalai az ágak. Most gyökerestől, ágastól elpusztultak. Meghaltak örök halállal. Sohasem támadnak fel többé s Istennek világegyeteme tiszta lesz.” A megváltottak egész serege, fiatalok és öregek, nagyok és kicsinyek, a Megváltó lábai elé vetették ragyogó koronáikat, letérdeltek és imádták Őt, aki öröktől fogva, mindörökké él. A gyönyörű új föld, minden dicsőségével együtt a szentek örökös öröksége lesz. (Early Writings, 295.)
