„De van néhány neved Szárdiszban, azok, akik nem szennyezték be ruháikat, és fehérben fognak velem járni, mert méltók rá.” (Jel 3:4)
Amikor, mint győzteseket, Isten fehér ruhákba öltöztet minket, az Úr elismeri hűségünket, ahogy a kora keresztény egyház napjaiban is elismerte, hogy „van egy kevés neved Szárdiszban”, akik “nem szennyezték be ruháikat”; és majd fehérben fogunk járni Ővele, mert elfedező áldozata által méltónak találtattunk…
E bátorító ígéretekre való tekintettel, milyen buzgón kellene törekednünk az olyan jellem tökéletesítésére, ami képessé tesz bennünket arra, hogy megálljunk Isten Fia előtt. Csak azok lesznek képesek elviselni jelenlétének dicsőségét, amikor megjelenik hatalommal és dicsőséggel, akik az Ő igazságosságának ruhájába öltöztek.
Győztesnek lenni sokat jelent. Az ellenség és valamennyi eszköze megkörnyékezéseinek szilárdan ellen kell állnunk. Minden pillanatban legyünk éberek! Egyetlen pillanatra sem szabad levenni tekintetünket Krisztusról és hatalmáról, hogy megszabadíthasson minket a megpróbáltatás órájában. Belé kell kapaszkodnunk, hogy hatalmának ereje által támaszban részesülhessünk. (The Review and Herald, July 9, 1908.)
Ha Krisztus asztalánál akarunk ülni és enni akarunk azokból a javakból, amelyeket a Bárány menyegzői vacsoráján nyújt nekünk, a menyegzői ruhának nevezett különleges öltözékre van szükségünk, ami Krisztus igaz életének fehér ruhája. Mindenki, akin ez a ruha van, jogot nyer arra, hogy belépjen Isten városába; és ha Jézus nem vágyódott volna nagyon arra, hogy helyetek legyen azokban a lakóhelyekben, amiért elment, hogy elkészítse azoknak, akik szeretik Őt, nem tette volna meg mindezeket az intézkedéseket az Ő óriási költségére, hogy boldogok lehessünk, asztalánál ülhessünk és élvezzük azt az otthont, amely miatt elment, hogy elkészítse megváltott családjának. (The Youth’s Instructor, August 11, 1886.)
