„Aki győz, oszloppá teszem azt az én Istenem templomában, és onnan nem kerül ki többé, és felírom rá az én Istenem nevét, és az én Istenem városának nevét, az új Jeruzsálemét, amely a mennyből száll alá az én Istenemtől, és az én új nevemet.” (Jel 3:12)
Minden ember egyetlen reménye Jézus Krisztus által ér célba… A tiszta és szent öltözék nem azzal a céllal készül, hogy akkor adják valakire, miután az már belépett a város kapuján. Mindenki, aki belép, magán fogja viselni Krisztus igazságosságának öltözékét és Isten neve lesz látható a homlokán. Ez a név az a jelkép, amit az apostol látott látomásban, és azt jelenti, hogy az elme értelmes, hűséges engedelmességet tanúsít Isten minden parancsa iránt. (The Youth’s Instructor, August 18, 1886.)
A jelenleg tartó küzdelem az utolsó, amiben még részünk lesz ebben a világban. Most éppen ennek közepette élünk. Két párt küzd a felsőbbségért. Ebben a küzdelemben nem lehetünk semlegesek. Vagy az egyik, vagy a másik oldalra kell állnunk. Ha Krisztus oldalán foglalunk állást, ha elismerjük Őt a világ előtt szóban és tettekben, élő bizonyságát hordozzuk annak, kinek a szolgálatát és tiszteletét választottuk. A föld történelmének ebben a fontos időszakában nem engedhetjük meg, hogy bizonytalanságban hagyjunk bárkit is arra nézve, kinek az oldalán állunk…
Azért, hogy győzelmet nyerjünk az ellenség minden zaklatása felett, olyan hatalomba kell kapaszkodnunk, amely rajtunk kívül és felett áll. Állandó, élő kapcsolatot kell fenntartanunk Krisztussal, akinek megvan a hatalma, hogy győzelmet adjon minden olyan léleknek, aki hívő és alázatos marad… Azokhoz hasonlóan, akik remélik, hogy elnyerik a győztes jutalmát, nekünk is előre kell törnünk Krisztus hadviselésében, noha minden egyes előrelépésnél ellenállásba ütközünk… Győztesekként, Krisztussal fogunk uralkodni majd a mennyei csarnokokban. A Bárány vére, valamint bizonyságtételünk beszéde által kell győznünk. “Aki győz, oszloppá teszem az én Istenem templomában.” (The Review and Herald, July 9, 1908.)
